1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. mozgás okozta halk zörej. | ▸ neszt fog

2. ▸ neszét veszi valaminek

3. ▸ azzal a nesszel

[?hangut]

1. egy se(m), ill. a legkevesebb se(m). nincs benne semmi; semmit sem lát; semmi nyoma; ▸ semmi nélkül ▸ semmibe sem vesz valakit, valamit ▸ semmit sem ad rá | túlzó nagyon kevés. egy ezres ezért semmi. | (birt szjellel) semennyi vagyontárgya, értéke, ill. semelyik testrésze. nem maradt semmije; nem fáj semmije. | (hsz-szerűen) ▸ semmit ▸ semmit sem változott, semmiben semmiben sem hasonló.

2. (jelzőként) biz | jelentéktelen, értéktelen. semmi dolog az egész. | ▸ semmi ember | semmiféle, semmilyen. csak semmi teketória! | semennyi. semmi idő v. perc alatt [= rövid idő v. egy pillanat, ill. pillanatok alatt] ott vagyok.

3. <megszólítás visszautasítására:> ne szólíts(on) úgy, hogy ... csak semmi kedvesem!

1. a valami ellentéte, hiánya, a nem létező. semmivé válik; ▸ annyi, mint a semmi ▸ jobb a semminél

2. isk nulla. levonok ötöt, marad semmi.

3. a levegő, az űr, a messzeség. a semmibe réved.

4. megsemmisülés, nemlét. semmibe foszlik.

5. értéktelen, jelentéktelen dolog, es. személy. ez még mind semmi; ő itt egy nagy semmi; ▸ az neki semmi ezt megenni neki semmi; ▸ semmi az ▸ nem semmi ▸ nesze semmi, fogd meg jól

6. alacsony vagyoni és társadalmi helyzet. a semmiből nőtte ki magát. ▸ semmiből semmi

1. kézbe fog, ill. kézzel v. eszközzel fogni, tartani kezd valamit. megfogja valakinek a kezét; ▸ megfogja a munka a dolog végét ▸ megfogja a pénzt

2. valakit, valamit elkapva hatalmába kerít. megfogták a tolvajt. | biz mesterkedéssel megnyer magának valakit, vmely célra. a lány megfogta magának a fiút. | hazugságon, ellentmondó állításon rajtakap valakit. füllentettél, és most megfogtalak. | hatásával lebilincsel. nagyon megfogta a látvány.

3. ritk mozgásban, működésben visszatart. megfogja a vágtató lovakat. | ritk <futóhomokot> megköt. | biz megfegyelmez.

4. (rendsz. tagadó m-okban) <gondolatot, összefüggést> felfog, megért. meg nem foghatom, hogy történt.

5. hatását a kívánt módon v. mértékben kifejti. a ragasztó megfogta a papírt. | (t. n.) ▸ megfogja | valaminek a színét megváltoztatja. a gyümölcslé megfogta az inget.

6. ▸ megfogja az átok | ▸ megfogja a görcs